142.

140.

113.

Szívünkben láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökké emlékezetes pillanatok..

110.

Csak bámultam rá, ahogy ott fekszik, és annak ellenére, hogy tudtam, milyen régóta és mennyire szeretem, és hogy zúzott szét és tett tönkre mindent, amit értékesnek és valóságosnak tartottam, és hogyan vette el tőlem az egészet anélkül, hogy bármi beleszólást engedett volna a dologba- ennek ellenére, és tudván, mennyire nemtörődöm módon bánt velünk és az életünkkel-, amikor fel kellet volna háborodnom, és dühösnek kellet volna lennem, nem láttam mást, mint hogy ott fekszik, és halkan lélegzik.

109.

Stefan és Elena beszélgetés:

Elena: Tudod az a helyzet, hogy haza megyek azt csinálom amit mindig is szoktam naplót írok. Ahogy mindig is csináltam, mióta anyukámtól kaptam egyet 10 éves koromban.Oda öntöm ki a lelkem, minden érzésemet. Mindent abba a kis könyvbe írok. Amit a második polcon egy csúnyácska porcelán sellő mögött  rejtegetek, de rájöttem, hogy mostanában olyanokat írnék, amiket inkább el kéne mondanom.

Stefan: Mit írnál?

Elena:Azt írnám, hogy "Kedves Naplóm! Ma meggyőztem magam arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass. Ne változtass. Semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje, de az okaim nem is okok, csak kifogások.Valójában csak bujkálok a valóság elől, az igazság pedig az, hogy félek." Félek, ha egy pillanatra is megajándékozom magam a boldogsággal, akkor a világ megint összeomlik körülöttem és nem tudom, hogy azt túl élném-e.

Stefan: Szeretnéd tudni, hogy én mit írnék? "Találkoztam egy lánnyal. Beszélgettünk. Isteni volt. Aztán felkelt a nap és megvilágosította a valóságot." Ez a valóság. Itt és most. (Aztán megcsókolják egymást, az első csókjuk)

Bocsi, ha nem jó a fordítás, angolul néztem ;)

92.

Én is voltam gyerek, mondtam mesét százat...álmodtam királyfit, hintót meg várat...

91.

Te akkor is láttál, amikor láthatatlan voltam.

90

Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni, de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig akartál...

89.

Jó néha a sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek..olyan jó néha érezni, hogy élek..!

87.

Állok a szélben, nézem a tájat, sikít a szívem... Csak van egy vágyam! Lesz majd egy nap, egy élet, egy kép, lesz majd egy mese, mely csak a miénk ♥

87.

Azt mondják, a jó dolgokhoz idő kell, de az igazán nagyszerű dolgok egy szempillantás alatt történnek.

79.

Félő pillanatok, végső ég veled,
szemem előtt csókjaid fénylenek.
A látatlan sötét karjai fonnak át,
áhítom fényed védelmező oltalmát.
Nekem az első voltál, s neked én nem a vég.
Az idő forog, míg az egész a múltba vész.

73.

A sok véletlen mondat, ami kicsúszott és meghatott, a romokból felkapott pár tegnapot, boldoggá tett és elhagyott..

71.

Volt mikor sokat jelentett nekem. Mára megváltozott minden. Ma már más jelent sokat. De örökké emlékezni fogok rá fájdalmas azt hallani, ahogy arról beszélsz, hogy ő milyen csodálatos, tudva, hogy ugyanezt gondoltad rólam még régen..

70.

Legyél boldog, még akkor is, ha sírni kell,vigyorogj egyedül, hogyha nincs kivel.Legyél boldog, még akkor is, ha nagyon fáj,legyél boldog, még akkor is, ha nem muszáj.